Van ám élvezetes 1-0-s meccs is

 "Nem tragédia, ha kikapunk, az a fontos, hogy ne verjenek meg nagyon, mert az komoly csapás lenne a játékosok önbizalmára" – Zlatko Kranjcar horvát szövetségi kapitányt nem lehetett túlzott optimizmussal vádolni a meccs előtt, de legalább tudta, mit beszél.

A braziloknál ugyanis, amint az várható is volt, mind a négy kiváló támadó lehetőséget kapott, és az első percekben vezettek is jó pár bámulatosan gyors, lendületes akciót. A horvátok azonban a kezdeti megilletődöttség után felvették a kesztyűt, és ők is összehoztak néhány szép kontratámadást, kihasználva, hogy Ronaldo, Ronaldinho, Adriano és Kaká nem igyekezett sebesen visszazárni minden elvesztett labda után.

A 15. perc táján három nagy lövéssel veszélyeztettek Roberto Carlosék, ám ezt leszámítva nem nagyon találták a rést a jól megszervezett, sokat dolgozó horvát védelmen. A szokásához híven csak az álldogálás és a sétálgatás között ritmust váltó Ronaldóra és a keményen harcoló, de Niko Kovac végül cserét eredményező véletlen mellberúgásán kívül nem sokat mutató Adrianóra nagyon figyelt Simunic és Robert Kovac, Ronaldinhót és Kakát pedig egy másodpercre sem hagyták még csak cselbe kezdeni sem a horvát középpályások.

Így aztán hiába birtokolta többet a brazil csapat a labdát, még helyzetbe sem nagyon tudtak kerülni. Elég volt azonban egyetlen apróbb figyelmetlenség, valamint hogy Kaká két horvát védőt bolondítson meg egy csellel, és a Milan középpályásának parádés nyesésével nem sokkal a szünet előtt már vezetett is a seleçao.

Az egyébként is lelkesen futballozó horvátok a második félidőre feljebb tolták a középpályássorukat, és Prso, majd Klasnic révén két igencsak veszélyes lövésre is futotta erejükből, miközben az első 55 perc mozgásszegény életmódja miatt szemmel láthatóan kissé meghízott Ronaldo is jelezte egy erőteljes bombával, hogy van élet a futballpályákon 85 kiló felett is.

Végül Parreira kapitány is megkönyörült a Real csatárán, és klubtársát, Robinhót hozta be helyette. Ezenközben a felbátorodott, már kötényeket is osztogató horvátok egyre-másra vezették akcióikat, és ha nem minden alkalommal Didát lőtték volna telibe ígéretes helyzetekben, nyugodtan kiegyenlíthettek volna. Persze Ronaldo cseréje után, mondhatni egyenlő létszám mellett már az egyébként is tetszetősen adogató braziloknak is voltak lehetőségeik, így határozottan élvezetes futballal, ám újabb gól nélkül teltek a percek.

A találkozó hajrájára kissé elfáradt a Kranjcar-legénység, akiknek egy a pályára berohanó horvát drukker is próbált segíteni, ám a brazil mezőnyfölény ennek ellenére állandósult. Az eredmény a szórványos horvát akciók ellenére már nem változott: Prsóék határozottan rokonszenves játékkal ugyan, de kikaptak a címvédőtől, és mai teljesítményük alapján nyugodtan várhatják a Japán és Ausztrália elleni meccseket. Ami pedig Brazíliát illeti, Ronaldinho és társai megvillantottak ezt-azt kivételes tehetségükből, és tulajdonképpen rá is szolgáltak a három pontra, de – főleg csatáraiknak – van még hová javulniuk.