Sir Alex riport
2008.10.29. 13:47
Egy hosszabb interjút olvashattok sir Alex-el, a Times-Online jóvoltából...
Egy edzőtől már önmagában az remek teljesítmény, ha évente nyer egy trófeát. Harmincegy év alatt harminckettőt nyerni – önmagáért beszél. A médiának ritkán kitárulkozó Sir Alex Ferguson a Times Online-nak adott hosszú interjút, melyből kiderül, mit gondolt a BL-döntő tizenegyespárbaja alatt, miért gyanítja azt, hogy a Real Madrid egy többéves projektet indított Cristiano Ronaldo elcsábítására, miért tartja nevetségesnek Sepp Blattert, és ki az a játékos akit sosem sikerült a Manchester Unitedhez vinnie, pedig zseninek tartotta. No meg hogy miért nem imádkozik. Hisz van, mikor a menedzsernek már az ima sem segít…
Ritkán tárulkozik ki újságírónak annyira Sir Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere, mint tette azt most a Times munkatársai előtt. A legendásnak bátran nevezhető mester rengeteg témáról beszélt az angol lapnak neveltetésétől kezdve klasszisjátékosain keresztül a visszavonulásáig, és persze nem állta meg, hogy oda ne bökjön két kedves célpontjának: a szakember egy-két keresetlen szót intézett Sepp Blatterhez és a Real Madridhoz is...
SIR ALEX FERGUSON…
…A HITRŐL
A pálya mellett a magabiztosság szobra, és még a legkilátástalanabb helyzetekben is a megtörhetetlenség látszatát kelti. És ehhez még ima sem kell, bár néha már ő sem bízik semmi másban…
„A Chelsea elleni BL-döntőn azt hittem, mindennek vége. Magabiztosnak látszottam volna? Az lehet. Az utolsó előtti büntetőjüknél nem tudtam mit tenni, csak imádkozni. Van der Sar majdnem kifogta, de bement. Ekkor azt mondtam: soha többé nem imádkozom. Életem első kupadöntőjében is imádkoztam az Aberdeen kispadján, de a Rangers ennek ellenére kétszer is betalált a hosszabbításban, ezzel megfordítva a meccset.”
…A NEVELTETÉSÉRŐL
Sir Alex Glasgow Govan nevű kerületében nőtt fel, munkáscsaládban. Ez a háttér számtalan legendás menedzsert adott az angol és skót kluboknak: Fergusonon kívül Matt Busbyt, Bill Shanklyt és Jock Steint is. Hogy mit adhat át neveltetéséből a játékosainak a legendás menedzser?
„Akaraterőt és eltökéltséget. Ez a környék nedves, hideg, kíméletlen. Amikor szerszámkészítőként dolgoztam, téli reggeleken annyira hideg volt a vas, hogy megégettük vele magunkat. De dolgozni kellett, és az ottani munkások építették a világ legjobb hajóit, a legzordabb körülmények között. Azok az emberek, azok az évek formálták a személyiségemet, és mindörökre velem maradnak.”
…A „PRIMADONNÁKRÓL”
Ilyen háttér mellett akár azt is lehetne gondolni, hogy Ferguson nem rajong a „futball-primadonnákért”. Ehhez képest a legjobbat tudta kihozni többek között Eric Cantonából, vagy Cristiano Ronaldoból, és a mai napig sajnálja, hogy a zseniális (és kezelhetetlen) Paolo Di Caniót nem tudta megszerezni.
„Di Canio egy olyan elszalasztott lehetőség volt, amit nagyon sajnálok. A legnagyobbak közé kerülhetett volna a Manchester Unitedben, nagyszerű játékos volt. Önfejű volt, de valódi egyéniség, hős lehetett volna itt, mint Best, Cantona, Giggs, Rooney vagy Ronaldo.”
…A RONALDO-SAGÁRÓL
„Vége az ügynek, lezárult az egész. Vártam, hogy valami hasonló történik, sejtettem, hogy a Real megpróbálja elcsábítani. Amikor eladtuk Gabriel Heinzét nekik, már sejtettem, hogy ez egy nagyobb terv része. Heinze nagyon jó barátja Ronaldónak, és erre próbáltak építeni. Az egész idő alatt ő volt a célpont. Kissé visszataszító, amit a Real csinált, egy olyan klub, amely a francóista időszakban bármit és bárkit megkapott.”
…SEPP BLATTERRŐL
„Annak a veszélynek teszi ki magát, hogy senki nem veszi komolyan a labdarúgóvilágban. Nem tudom, lehet, hogy már túl öreg. De a hatalom megszédítheti az embereket, és hatalmi pozícióból rengeteg nevetséges és vállalhatatlan dolgot mondott. A saját hitelességét ássa alá.”
…CANTONÁRÓL ÉS RONALDÓRÓL
„Cantona a Manchester Unitednek lett teremtve. Egész életében a valódi otthont kereste, és itt rálelt. Imádta a csapattársait, a hangulatot, a klubot, a kultúrát. Egy dolog közös benne és Ronaldóban: a bátorság. Mindketten felvállalták a rúgásokat, a fizikai megfélemlítést, és mindenáron ragaszkodtak a labdához. A legnagyobb játékosokban mind megvolt ez, Bestben, Charltonban, Cantonában, és most Ronaldóban is.
...AZ UTÓDLÁSRÓL
„Nem lesz probléma. Az alapok megvannak, a morál megvan. Minél idősebb leszek, annál jobban félek a visszavonulástól, és ez kicsit furcsa. De egy napon majd lepakolom az íróasztalom. Félelmetes erővel kell rendelkeznie az utódomnak, mert ez a munka nem könnyű. De nem kell olyannak lennie, mint amilyen én vagyok. És ez jó dolog.”
Forrás: Times/NSO
|