Scholes a hűség mintaképe, élete eddigi egyetlen klubja a Manchester United volt. 1993 óta tagja az egyesületnek. Az első csapatban 1994 szeptemberében mutatkozott be az Ipswich Town ellen, élete első bajnoki meccsén rögtön duplázott, szomorúságra csak az adhatott okot, hogy a vörös ördögök végül kikaptak 2-3-ra. Egy ifjúsági FA-kupa- és egy U18-as Eb-diadallal a zsebében lett az első csapat tagja, leginkább annak köszönhetően, hogy az 1994–95-ös szezonban Cantona eltiltás, Mark Hughes pedig sérülés miatt hiányzott. Ezt a lehetőséget jól kihasználta, mert utána már alig volt olyan mérkőzés, ahol nem lett volna a kezdő csapat tagja. Élete ediggi legnagyobb sikerét is a csapattal élte át, 1999-ben Bajnokok Ligája-győztes lett, bár a döntőben eltiltás miatt nem játszott. Persze nem csupán móka és kacagás volt a rőt középpályás eddigi pályafutása. A 2001–2002-es idényt elég rosszul sikerült a számára, igaz, elsősorban rajta kívülálló okok miatt. Ruud van Nistelrooy érkezésével ugyanis Sir Alex Ferguson, az MU vezetőedzője át akarta szervezni a csapat játékát, s a reform egyik hangsúlyos eleme volt, hogy Scholest – éppen gólerősségére apellálva – feltolta a holland mellé második éknek. Neki viszont egyáltalán nem fűlt a foga az új feladatkörhöz, visszaesett a formája, még az a pletyka is lábra kapott, hogy esetleg elhagyja az Old Traffordot. Pláne, miután kiszivárgott, hogy egy Ligakupa-találkozó kapcsán csúnyán összerúgta a port mesterével. De Scholes végül maradt, s ezt senki sem bánta meg. 2004-ben a vörös ördögök megnyerték a bajnokságot, a BL-ben is csak két szenzációs mérkőzésen (1–3, 4–3) verte meg őket a Real Madrid. A 2005-ös szezon nem úgy sikerült, ahogy a manchesteriek eltervezték, a BL-ben a későbbi győztes Porto búcsúztatta őket, a bajnokságban is csak a harmadik helyet érték el, így pótselejtezőt kellett játszaniuk, amit a Debrecen ellen sikerrel vettek. Az idei évre a főcél a bajnoki cím, de egy BL trófea is megteszi.