Manchesteri osztálytalálkozó

Az elmúlt néhány nap is azzal telt Angliában és a világbajnokság helyszínén, hogy mindenki Wayne Rooney egészségét értékelte. Így az sem csoda, hogy vég nélkül készültek az előrejelzések és elemzések, mikor és miért éppen akkor játszik újra a csatár, amikor. Maga a szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson is ezzel múlatta az időt, megpendítve, hogy akár már Trinidad és Tobago ellen bedobja az ifjú támadót. Első hallásra persze sokakban megállt az ütő – képzeljük csak magunk elé Sir Alex Ferguson, a Manchester United szakvezetőjének ábrázatát… –, de a svéd tréner elképzelését többen is megtámogatták. A kiindulópont az, hogy Rooney „kész legyen” az egyenes kieséses szakaszra, márpedig ehhez játszania kell. Viszont nem biztos, hogy az újrakezdésre az éppen az aktuális rivális által feltüzelt svédek elleni záró csoportmeccs lenne a legalkalmasabb. Ennek megfelelően az angolok ideális terve a következő: csütörtökön egy óra alatt berámolni annyi gólt Shaka Hislop kapujába, ami bőven elég a győzelemhez, és akkor a finisre beszállhat Rooney – na, meg esetleg az egyik minapi edzésen általa letaglózott Theo Walcott, merthogy a tininek sem ártana egy kis rutin a nagyágyúkkal vívandó csaták előtt.

Az más kérdés, hogy az angol szövetség (FA) gyakorlati főnöke, Brian Barwick szólt a csapatvezetőségnek, hogy ha nem muszáj, akkor ne küldjék pályára Rooneyt, mert a Manchester United azzal engedte el a játékosát, hogy maximum a második szakaszban focizhat, ellenkező esetben a bíróságon találkozik a két fél…

Mindamellett a Paraguay elleni harmatos produkció után akad egyéb probléma is az angol táborban, ilyen például a teljességgel erőtlen támadójáték – az állított labdás szituációkat leszámítva.

„Persze papíron az angolok tehetségesebbek nálunk, de az utóbbi hét góljukból ötöt szabad- vagy szögletrúgás után érték el, ami természetesen része a játéknak, de azért jelzi: akadnak gondjaik a helyzetek kialakításával” – mondta Trinidad és Tobago szövetségi kapitánya, Leo Beenhakker. Az edzésre a többiekkel együtt biciklivel érkező holland tréner mellesleg azt is elmesélte, hogy soha nem lenne az angolok edzője, mert az a tíz százalék, ami életéből a labdarúgáson kívül a magánéletet jelenti, tényleg szent, márpedig a brit sajtósok bizonyos hányada ilyesmire nem nagyon van tekintettel.

„Friss, sikerre éhes csapatom van, nem gyerekekkel dolgozom, hanem profikkal. Tudják, mit kell tenniük. Az első meccsünkön az Arsenal, a Barcelona és a Juventus támadóit is meg tudták állítani a Gillingham, a Wrexham és a Jabloteh védői, úgyhogy most sincs mitől félnünk” – tette még hozzá Beenhakker, akinek le kell mondania kerete egyetlen ballábas bekkjéről, Avery Johnról, akit a svédek ellen kiállítottak.

Előrébb igazi osztálytalálkozó lesz, mert ott gyülekeznek majd a múlt és a jelen MU-játékosai. Felvonul Gary Neville, Rio Ferdinand, David Beckham és persze Dwight Yorke, utóbbi speciel az angol csapatkapitány, Beckham egyik legjobb barátja, ráadásul a vb előtt hat hétig a Uniteddel gyakorolt, hogy formába lendüljön a vb-startig. Nem csak szinten tartásról volt szó, elvégre a Trinidad és Tobagó-i válogatottban megvan az egy stabil center – Stern John –, így Yorke kénytelen volt kitanulni, milyen egy sorral hátrébb játszani.

„Óriási élmény volt újra az Old Traffordon edzeni, a fiúk örömmel fogadtak, olyan volt az egész, mintha újra United-játékos lettem volna – mondta Dwight Yorke. – Rióval és Garyvel azóta is váltottam néhány üzenetet. Rio írt bizalmasabb levelet is, annak tartalmát biztosan nem teszem közzé. Különleges nap lesz ez számomra és még néhány fiúnak, akik Angliában játszanak.”

A másik fél dicséretében Beckham vitte a prímet.

„Yorkie mindig is a frászt hozta a védőkre, hosszú évek óta a világ egyik legjobb csatára. A Manchesternél együtt nyertünk bajnokságokat, FA-kupákat, Bajnokok Ligáját, és ő ebben mind vastagon benne volt” – mondta Beckham, akit hajdan egyetlen ember tudott néha megelőzni a „vörös ördögök” fizikai tesztjein: Dwight Yorke.