Ezt most már igen kínos a franciáknak

A franciák gyorsan magukhoz ragadták a kezdeményezést, néhány apró helyzet és pár pontos passz után gyorsan a vezetést is megszerezték Henry révén. Az Arsenal klasszisa először mutatta be a világbajnokságon kivételes tudását és gólérzékenységét.

Koreának változtatnia kell – gondoltuk. Kicsit feljebb tolta védelmét az ázsiai csapat, de így is igen komoly problémát jelentett eljutniuk a gall kapuhoz. Középpályán becsülettel gyűrték egymást a csapatok, de extra teljesítményt senki sem nyújtott.

Az eseménytelenséget Gallas törte meg, fejesével ugyanis komolyan veszélyeztette az unatkozó Barthez kapuját.

Eltelt fél óra és ismét láthattunk valamit. Két ember egy nagy védést, több milliárdan pedig gólt. Vieira fejese után ugyanis a koreai kapus, Li Vun Dzse a gólvonalon túlról ütötte ki a labdát. Sem az asszisztens, sem pedig a mexikói bíró nem jelzett…

Nem bővelkedett helyzetekben a félidő, Dick Advocaat legénysége nemhogy a kapura lövésig nem jutott, de még a franciák térfelére sem nagyon merészkedett.

A szünetben Szeol bejött, de a csere nem igazán jött be. Egy-két kósza előreívelt labda és kevés elképzelés jellemezte az előző világbajnokság meglepetéscsapatát. A két, Angliában játszó sztár, Li Jung Pjo és Pak Dzsi Szung egy-egy szép megmozdulással vétette magát mindössze észre.

De térjünk vissza az ívelgetésekre. Az amúgy sem magas ázsiaiak folyamatosan a levegőben játszottak. Az szinte természetes, hogy kevés esélyük volt Gallas és Thuram mellett.

A franciák nem mentek előre őrült módon, de mivel egy apró gólt már sikerült szerezniük, érthetően nem erőltették a támadást.


Domenech is változtatott, Wiltord helyére egy szélvészgyors játékos, Ribéry állt be. Rá is fért ez a frissítés a gallokra, akik ismét nem játszottak szép focit, de kétségtelen fejlődés a svájci meccshez képest, hogy legalább eredményeset.

Tizennyolc perccel a vége előtt utolsó fegyverét „sütötte el” Advocaat azzal, hogy pályára küldte a négy évvel korábbi világbajnokság hősét, An Dzsung Hvant.

A 81. percben csoda történt. Az első valamire való koreai támadás gólt eredményezett, Pak egy lefejelt labdát perdített be Barthez fölött a kapuba. Egyébként a gólszerző koreait választották a mérkőzés emberének.

Egy egész más meccs kezdődött. Olyan, amit az első pillanattól kezdve szerettünk volna látni. Helyzetek itt és ott, izgalom, kockáztatás. Nagy kérdés, hogy miért nem tudott így játszani közel 80 percen át a két csapat… Trezeguet két teljes percig élvezte a kapitányi bizalmat, de ennyi idő alatt képtelen volt labdához érni.

Mindenestre mikor belelendültek a fiúk, véget is ért a találkozó. Igazságos (?) döntetlen született, és nem lehet tudni, hogy Abidal és Zidane nélkül (sárga lapok miatt nem játszhatnak) mire lesz képes Domenech csapata Togo ellen?

Korea csapata küzdött, hajtott és ennek meg is lett az eredménye. De hogy a továbbjutás meglesz-e? Huszonharmadikán kiderül…