A két csapat eltérő módon készült a sorsdöntő összecsapásra,. hiszen az európaiak nyugodtan gyakoroltak, míg az afrikaiaknál a régóta zajló bérvita újabb fejezete, s a sztrájkfenyegetés jelentett eseményt.

Ez nem látszott az első negyedórában, mert a győzelemre „ítélt” csapatok remek teljesítményt nyújtottak, a két kapu között hullámzott a játék.

A svájciak a 18. percben szép találattal jutottak vezetéshez, bár kérdés, hogy Barnetta valóban a gólszerző Freihez akart-e passzolni, vagy egy rosszul sikerült lövésből lett végül pontos átadás. De ez természetesen nem befolyásolta a svájciak örömét, hiszen fontos lépéselőnyhöz jutottak.

A togóiak ezután is eljutottak a rivális kapujához, de általában Zuberbühler kezébe lőttek vagy egy-egy túlcifrázott megoldás miatt hiúsult meg az egyenlítés. A 35. percben a rendkívül gyors, de sokszor még szertelen Adebayor átesett Müller lábán a 16-oson belül, majd látványosan tiltakozott az elmaradt büntető miatt.

A szünet nem csökkentette a csapatok elszántságát, mert a második játékrész is lüktető iramot hozott, igaz időnként bosszantó hibákat is láthatott a közönség. A svájciak többször is eldönthették volna a három pont sorsát, de a togói kapus bravúrjainak köszönhetően sokáig nyílt maradt a csata.

Az európai és az afrikai futballkultúra újabb fejezete is bizonyította, nincs már nagy különbség a két „felfogás” között. De a svájciak ismét bizonyították a viszonylagos precizitás és a taktikai fegyelem még mindig jobb – picivel – a sokszor szertelennek tűnő, improvizációra épülő stílusnál.

Az utolsó percekben a svájciak sokat próbálkoztak, mert a második góllal nagy lépést tehettek a továbbjutás felé. S, az akarás most eredményt is hozott, egy szép támadás végén Barnetta 14 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. Ezzel az európai együttesnek a döntetlen is elég lesz Dél-Korea ellen a nyolcaddöntőhöz.