Óvatosan kezdett a lengyel válogatott, amely játéka és különösképpen eredményessége jócskán hagyott kívánnivalót maga után az eddig lejátszott két találkozón: ugyanis pontot és gólt sem szereztek előbb Ecuador, majd Németország ellen. Kevesebb szó érheti viszont Costa Ricát, amely nem csak meg akarta szerezni első pontját, pontjait a vb utolsó csoportmeccsén, hanem tett is érte.

Más kérdés: a középpályán fizikai erőfölényben lévő lengyeleken rendre megakadtak a próbálkozásaik, ha pedig mégsem, akkor ott vár rájuk az ellenfél jól záró védelme.

Egy egyéni megoldás sokat dobott volna ennek a patthelyzetnek a megoldásán, ám amíg a lengyel kulcsemberek változatlanul pontatlanul, sok hibával játszottak, addig Wanchope – ki más? – a túloldalon megrázta magát.

Egy remek ütemű indításról centikkel maradt le, pedig egy jó labdaátvétel ziccert érhetett volna számára, ám ő nem hagyta annyiban a dolgot. Begyűjtötte a labdát és így támadásban maradtak a közép-amerikaiak. Másodpercekkel később egy jó kényszerítőt követően ismét Wanchope került volna több mint ígéretes helyzetbe, ha Bak nem tartja fel őt sárga lapot érően. A szabadrúgást Gomez vágta a hálóba, amely találat aztán egy csapásra felébresztette a lengyeleket.

Azt követően ugyanis már néhány húzásból átvitték az ellenfél középpályáján a labdát, így azonnal ott álltak a tizenhatos előtt. Igaz, a tehetetlenségi törvény ott aztán hatott rájuk, gólveszélyt az egyértelmű mezőnyfölény ellenére sem tudtak kialakítani.

Hogy mégis egyenlítettek a lengyelek, abban óriási szerepe volt az egyik szögletnél a labdának látványosan alászaladó Porras kapusnak. Igaz, a hálóőr később szabálytalanságot magyarázott a játékvezetőnek, de valójában nem akadályozta őt senki, egymaga tudta így elvéteni feladatát. Az érkező Bosacki aztán kiegyenlített.

Az első félidő hajrájában, miként a második félidő elején, támadásban maradtak a lengyelek. Szemmel láthatóan egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak, de a vezető gól megszerzéséhez hiányzott belőlük egy váratlan megmozdulás, de leglább egy olyan játékos, aki gólt is akart volna rúgni. Mert csak szimplán szeretni ezen a szinten kevés, még Costa Rica ellen is.

A legtöbb motiváltság ezen a találkozón lengyel részről Bosackiba szorult, aki ismét egy szögletet követően volt eredményes, a változatosság kedvéért ezúttal fejjel. A gólnál az előbb kilépő, majd visszatáncoló Porras kapus és a fejelő lengyelről lemaradó Wasnchope is hibázott, de az érdem egyértelműen a lengyel védőjé.


A hátrányban lévő közép-amerikaiak „mi veszítenivalónk lehet” alapon kitámadtak, helyzetig azonban nem, csak keménykedésig, illetve Wanchope révén egy lesgólig jutottak.

A lengyeleknek is akadt még lehetőségük, hogy eldöntsék a mérkőzést és nyugodtan várják a hajrát, ám Brozek gyenge megoldást választott, talán ha Bosacki jár arra…

Megérdemelten nyerték meg minimális különbséggél a mérkőzést a lengyelek, még látványos forma hanyatlásuk ellenére is, mert az erejével elkészülő Costa Rica mindössze 30 percig tartotta velük a lépést és a második félidőben is csupán fellángolásra futotta tőlük.