"Pirlo elé került a labda, de nem lőtt, ehelyett Grosso elé gurított, aki 10 méterről milliméterre pontosan tekert a jobb sarokba. A 119. percben, Lehmannak esélye sem volt. Kitámadtak a németek, hátha ki tudnak egyenlíteni, de ez pecsételte meg a sorsukat: a 121. percben egy kontra után Gilardino és Del Piero egyedül vezethette a német kapura a labdát, előbbi tolt végül a Juve csatára elé, aki mesterien a bal felső sarokba emelt." A hosszabbítás második félidejében felpörögtek az események, a 108. percben Lahm 17 méterről még csúnyán fölé csavart, három perccel később azonban, mikor Klose helyére beállt Neuville, Del Piero kis híján megszerezte a vezetést: az ötösön cselezgetett, Lehmann már verve volt, ám végül kisodródva egy védőbe lőtt, ahelyett, hogy visszagurított volna Tottinak. Az ellentámadásból a németek lőhettek volna gólt, Podolski középre tartó bombáját Buffonnak kellett kitolnia a léc alól. Két perccel később ismét Del Piero előtt adódott helyzet, Lehmann feleslegesen kifutását követően lőhetett 16 méterről, de az üresen árválkodó kapu mellé durrantott. Valósággal szétszakadt a pálya, a középpályán akadálytalanul vágtattak át a csapatok, az utolsó pillanatban azonban egyszer sem volt meg a szükséges plusz. A 118. percben Pirlo eresztett el húsz méterről egy bombát, Lehmann nem merte fogni, csak szögletre ütni, jöhetett a 12. olasz sarokrúgás. És ez hozta meg a gólt: Pirlo elé került a labda, de nem lőtt, ehelyett Grosso elé gurított, aki kapásból, 10 méterről milliméterre pontosan tekert a jobb sarokba. A 119. percben, Lehmannak esélye sem volt. Kitámadtak a németek, hátha ki tudnak egyenlíteni, de ez pecsételte meg a sorsukat: a 121. percben egy kontra után Gilardino és Del Piero egyedül vezethette a német kapura a labdát, előbbi tolt végül a Juve csatára elé, aki mesterien a bal felső sarokba emelt. Bármennyire is fájó a vereség Németországnak, az olaszok nem érdemtelenül harcolták ki a döntőbe jutást, a hosszabbításban végig jobbak voltak, s két kapufa után rúgtak két gólt is.