Love, life, loyalty - e három szót tetováltatta a bordái tájára Wesley Brown. Számára ez a három legfontosabb szó. Szerelem, élet, hűség. Wes Brown éppen tíz éve szolgálja a Manchester United profi csapatát. Soha nem játszott más klubban.


Brown 1979. október 13-án született a Manchester belvárostól alig öt kilométernyire lévő Longsightban. "Jó környék" - mondják rá, akik járatosak arrafelé, s a jelzőt megnyomják. Merthogy valójában minden, csak nem jó a környék. Sokkal inkább ismertebb bűnözési statisztikáiról, mint bármi másról.

Wes Brown azonban csak jó úton járt. Az iskola mellett szinte mindig futballozott, ezért is figyeltek fel rá már tízes évei első felében. A Burnage High School és a Fletcher Moss Rangers egykori játékosa 12 évesen bekerült az angol szövetség akkor még létező központi akadémiájára, Lilleshallba. Michael Owen volt az egyik osztálytársa...

Közben már a Manchester United igazolt játékosa is volt egyben, így lehetséges, hogy a tizenötödik évét tölti a klub színeiben. (Amúgy nem egyedik a példája a famíliában. Öccse, Reece kilencéves lett "Vörös Ördög".) Wes 1996. november 4-én, nem sokkal a 17. születésnapja után már profi szerződést írhatott alá. Ettől még játszott az ifik között is, tagja volt az FA Youth Cupot elnyerő gárdának.

1998. május 4-én, a Leeds United ellen debütált a Premier League-ben, majd egy héttel később, a Barnsley ellen már a kezdő csapatban kapott helyet. A triplázás szezonjában, az 1998-1999-esben, minden sorozatot figyelembe véve húsz mérkőzésen játszott, köztük három BL-meccsen is. Mindazonáltal enyhén szólva is meglepő volt, hogy Kevin Keegan 1999 áprilisában, a Népstadionban pályára küldte a háromoroszlános válogatottban.

Akkoriban Brown ritkábban jobbhátvédet, gyakrabban, a holland Jaap Stam oldalán középső védőt játszott. Úgy festett, ez utóbbi az igazi posztja. Ebben játszva igazolhatja Alex Ferguson jóslatát, mely szerint ő a Man United legtehetségesebb védője.

Ám a vártnál lassabban fejlődött. Pedig a 2000-2001-es idény után még jól játszott a következőben is. A 2002-2003-as szezonban pályafutása addigi legjobb formájába lendült, de egy súlyos, pályafutása során már nem az első súlyos sérülés 2003 májusától hónapokra a pályán kívülre száműzte.

Visszatérése után akadtak remek meccsei (az Arsenal elleni FA-kupa-elődöntőben ő volt a mezőny legjobbja), de éveken keresztül nem tudta megerősíteni a helyét az alaptizenegyben. Egészen 2005-2006-ig. Akkor Rio Ferdinand oldalán ő lett a másik középső védő.

Olyan jól futballozott, hogy sokan tippelték Sven-Göran Eriksson világbajnoki keretébe is - de végül kimaradt. Pechjére középső védőből túlkínálata volt a svédnek, aki azt meg nem vette figyelembe, hogy Brown szélsőhátvédként is megállja a helyét.

A 2006-2007-es idényben nehezedett a helyzete a Man Unitedben. A klub az előző januárban leigazolta a szerb Nemanja Vidicset, aki néhány hónapos akklimatizálódás után megvetette a lábát a védelemben.

Wes Brownnak így aztán megint szélsőhátvédként jutott lehetőség. Ami másnak szerencsétlenség, neki szerencse volt: Gary Neville súlyos sérülése megnyitotta előtte ismét az utat. Már az előző idény végén túljutott 250. mérkőzésén a klubban, 2007 májusában a negyedik bajnoki aranyérmét nyerte.

A három veteránon, a Gary Neville, Paul Scholes, Ryan Giggs alkotta trión kívül már csak ő játszik a Manchester Unitedben a Bajnokok Ligája 1999-es győztesei közül. S fog is még egy darabig. Bár a mostani szezon derekán komolyan felvetődött, hogy Brown, életében először klubot vált, végül meghosszabbította a szerződését.

Áprilisban - azokban a napokban, amelyekben Rio Ferdinand és Michael Carrick is alákanyarintották a nevüket a maguk új kontraktusára - 2012-ig elkötelezte magát szíve klubjánál. Tudjuk: life, love, loyalty.

Forrás:inforadio